Varga Zoli már két éve nincs köztünk

Egy legenda elment, de a szívünkben él tovább. Varga Zoltánra emlékezünk.

Két évvel ezelőtt 2010. április 8-án csendesen telt az este, aztán minden megváltozott. Ez a hír érkezett: “Varga Zoltánt a futballpályán érte a halál. A zuglói Danuvia pályáján tíz percet játszott egy öregfiúk csapatban, de kiszállt, mert nem érezte jól magát. A szemtanúk szerint különösebb probléma nélkül kezdte a meccset, de egyszer csak cserét kért, leült a padra, ahol aztán rosszul lett, elájult. Hiába jött gyorsan a segítség, az életét nem tudták megmenteni.”

Mindössze 65 éves volt. Varga Zoli zseniálisan bánt a labdával. Bármikor szerezhetett gólt, és oda passzolt, ahova kellett. A játékát a ’60-as és a ’70-es években ámulatba ejtette a hazai, majd a nemzetközi publikumot. A Fradival megnyerte a VVK-t. Jó néhány esztendővel később, a ’90-es évek közepén a Fradi edzőjeként dolgozott.

A kezdés álomszerű volt: idegenben legyőzték az Olympiakosz Pireuszt, majd a következő körben hazai pályán megverték a Newcastle Unitedet az UEFA Kupában – ekkor a szarkák voltak az egyik legerősebb csapat Angliában -, a visszavágón a papírforma eredmény született. A bajnokságban hét hónapon át szenvedéllyel dolgozott, bronzérmes lett a csapattal. Eléggé gyalázatos körülmények között távozott a Fraditól. Némi csend után dolgozott Győrben (kétszer is), Kispesten és Dunaújvárosban is. Elege lett a magyar fociban zajló acsarkodásból. Belefáradt, de maga a játék iránt soha. Azt mindig is imádta és szerette.

Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy a mai labdarúgók közül kihez lehet hasonlítani Zolihoz. Erre két féle képpen lehet választ adni:
- Zolihoz, csak azt is Varga Zolihoz.
- Zolihoz, Lionel Messihez.

Néhány gondolat Varga Zolitól:

“A rúgótechnikáról
A rúgótechnikát lehet gyakorolni, meggyőződésem, hogy arra nem kell születni. Én is ezt tettem. Tudatlanul bár, de a grundon is ezt tettem, később pedig kifejezetten treníroztam rá. Az edzések előtt és végén mindig számtalan alkalom volt arra, hogy gyakorolhassunk. Emlékszem, mikor sérült volt a jobb lábam, nem terhelhettem, tudatosan elkezdtem a lövéseket ballal gyakorolni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy később sokkal pontosabban tudtam ballal célozni, mint jobbal, amellyel viszont erősebben lőttem.”

“Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől.”

Zoli!
Soha nem foglak/fogunk elfejteni Téged! Nyugodj Békében.

Varga Zoltán:
Született: 1944. december 31., Vál
Posztja: jobbösszekötő, középpályás
A Ferencvárosban (összesen): 234 meccs/85 gól (1961–1968)
Az A-válogatottban: 12/2 (1964–1968)
Az olimpiai válogatottban: 1/0 (1964)
Sikerei játékosként: 4-szeres magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Eb-bronzérmes (1964), olimpia bajnok (1964), VVK-1. (1965), VVK-döntős (1968)

Tags: emlékezés, Hírek, Varga Zoltán